Nem hittem volna, hogy valaha eljön az a pillanat, amikor szívem szerint kikapcsolnék egy világbajnoki nyitómérkőzést, de a hetvenedik percben ez is bekövetkezett. Juicsi Nisimura- akinek a nevét most már megtanulta a világ, akárcsak Byron Moreno-ét  2002-ben, aki Dél-Koreát segítette tovább anno hazai pályán Olaszország ellen- megtette amit meg kellett tennie, és 1-1-nél egy egészen nevetséges tizenegyes befújásával lökött egyet a brazilok szekerén. Naivan azt gondoltam, hogy ilyen a mai világban már nem történhet meg, de hát a pénz beszél, meg amúgy is volt elég gond ezzel a rendezéssel, így talán a brazilok sem elégedetlenkednek tovább, és nem állnak neki lebontani a stadiont, amivel amúgy sem lett volna nehéz dolguk, hiszen csak félkész állapotban van. Az, hogy pár milliárd ember be lett csapva, az nem számít, eddig sem jelentett semmi morális problémát a FIFA-nál, ezután sem fog, különben is, ma ismét odaülünk a tévé elé, és nézzük a Mexikó-Kamerunt.

A japán játékvezetőnél csak egy valaki nyújtott rosszabb teljesítményt a pályán, ez pedig Pletikosa volt, aki vastagon benne volt az első és a harmadik gólban, a kettő között jóvá tehette volna a hibáját, de hiába ért bele, nem tudta hárítani Neymar büntetőjét. És ha már a braziloknál tartunk, nem vagyok benne biztos, hogy kellett most nekik ez a hazai rendezés, a sok fölöslegesen megépült stadionnal egyetemben, főleg, hogy a válogatott játéka (egyelőre) elég halovány. Kapusposzton César nem tűnt túl magabiztosnak, a védelem rendben van, de előtte már kezdődnek a problémák, Paulinho nem tartozik a szűk világelitbe, Luiz Gustavo kénytelen volt a játéklehetőségért elhagyni a Bayernt, Hulk erősen túlértékelt, elöl Fred pedig minősíthetetlenül gyenge játékkal rukkolt elő tegnap.  Szomorú  jelen, hogy kezdő csatár egy olyan válogatottban, ahol nem is olyan régen Romário, Bebeto, Ronaldo rohamozták az ellenfelek kapuját. Oscar a meccs legjobbja volt, szerelt, párharcokat nyert, és ezek mellett 1+1-el fel is került a kanadai táblázatra, nem mellékesen eldöntötte a meccset. Neymar két góljával hős lett, de ahogy az AS spanyol lap megjegyezte, könnyen az ellenkezője is bekövetkezhetett volna, az újságnál a pirosat is megkockáztatták volna neki a Modric ellen elkövetett könyökösért, illetve, a büntetőt majdnem könnyelműen kihagyta.  A brazilok kispadján nem sorakoznak azok az emberek, akik meccseket tudnának megnyerni, de egy meccs alapján ne vonjunk le következtetéseket, majd a kieséses szakaszban eldől, hogy mire is képesek valójában a hazaiak.

A horvátok a második félidőre megnyugodtak, igazából nem volt benne akkor a meccsben, hogy itt ki fognak kapni, de az már nem derül ki soha, hogy a büntető nélkül bedarálták volna-e őket a brazilok. 1-2-nél voltak lehetőségeik a szomszédainknak, de nem volt szerencséjük, Oscar pedig eldöntötte a meccset. Kapusposzton nem lennék meglepve, ha váltás lenne a következő meccsre, a védelemben Corluka már nagyon lassú, a bal oldalon megtanultuk Vrsaljko nevét, ha valakikre rá kéne bíznom a labdámat, akkor Rakiticnek és Modricnak adnám, de semmiképpen sem Olicnak, akin látszott, hogy nem vérbeli szélső. Kovacic nem tudta megmutatni, hogy miért tartják akkora tehetségnek, elöl pedig Jelavic is elég szürke volt, jót fog tenni a szomszédoknak Mandzukic visszatérése. Horvátország masszív kis csapat, a csoportból szerintem tovább fognak jutni, és a nyolcaddöntőben okoznak majd egy kellemetlen kilencven percet (meglepetést) a szembejövő csoportelsőnek.