Újabb taggal bővült a “csapatok, akiknek köszönöm, hogy itt voltatok, de többet ne gyertek” csoportom, Irán és Nigéria mellé bekerült Algéria is. A “Sivatagi Rókák” nem nagyon akartak futballozni, védekezésben megálltak 30-40 méteren, a végső esélyesként is emlegett Belgium pedig elég tanácstalanul passzolgatta visszafele a labdákat. Pechjükre Verthongen butasága után tizenegyest is ítéltek ellenük, amit Feghouli értékesített, így még sürgetőbb lett a gólszerzés.

A félidőig még helyzetig sem jutottak, ekkor váltott Marc Wilmots, és Chadli helyett bejött a sokkal mozgékonyabb Mertens, aki egyből lendített a játékon. A szünet után negyed órával Lukaku is elhagyta a pályát, ő maga sem lepődött meg a lecserelésén, egyetlen egy lövése sem volt, sőt, még labdába sem ért az ellenfél tizenhatosán belül. Wilmots igazán nagy húzása az volt, hogy Dembele helyett behozta Fellainit, felpakolta előre centerbe, ez pedig már igazán nem hiányzott a fáradó algír védőknek. Kevin de Bruyne oda is tette a fejére a labdát, ezúttal már szerencséje volt a belgáknak, a felsőlécről a hálóba pattant Fellaini fejese. Az egyenlítő gól kicsit lazított Algéria fegyelmezettségén, ennek az eredménye lett a győztes találat, ami egy kontrát követően született meg, a csereként beálló Mertens varrta fel a felsőbe a labdát, az első félidőben csak álmodozhattak a belgák egy ilyen helyzetről.

Belgiumnak meg kellett birkóznia egy más futballkultúrával, mint amikkel eddig találkoztak Európában, de hozták a kötelezőt, és 2002 után sikerrel tértek vissza a világbajnokságra. Van Buyten nem tűnik életbiztosításnak hátul, de majd a következő meccseken kiderül, hogy mire képes ő és a csapat kevésbé defenzív ellenfelek ellen.

Mexikó nehezebb diónak bizonyult Brazíliának, mint Horvátország, és nem is sikerült vele mit kezdenie a házigazdának. Lényeges különbség volt a nyitó fordulóhoz képest az ellenfél kapusának kvalitásaiban, és a bíró teljesítményében. A mexikói kapuban Ochoa 6 védést is bemutatott, közte több nagy bravúrt, a végén, Thiago Silva fejesénél pedig szerencséje volt, hogy a kezéhez jött a labda. A török bíró itt is belenyúlhatott volna a meccsbe, de Marcelo már csak akkor esett el a 16-oson belül, amikor Jimenez rég levette róla a kezét, a Real játékosa a lehető legrosszabb megoldást választotta.

Neymarnak meg voltak a lehetőségei, jól játszott, de Ochoa kétszer is nagyot védett, különösen amikor kiszedte a brazil fejesét a rövidből. Oscar most nem tudott felnőni mellé, Fredért aggódtam, hogy elveszett, de szerencsére meglett, amikor lecserélték, a helyén pályára lépő Jo legalább egyszer beindult üresbe, Willian pedig több esélyt érdemelt volna a bizonyításra, ő inkább tudott volna lendíteni a játékon, mint a ki tudja miért favorizált Bernard. A brazilok akkor tudtak a legveszélyesebbek lenni, amikor David Luiz belépett a játékba a hetvenedik perc tájékán, ilyenkor nem nagyon tudták a mexikói játékosok, hogy ki vegye fel a fellépő belső védőt.

Mexikó amúgy nagyon masszív, szimpatikus csapat, jól játszották a gyakran kirajzolódó 5-3-2-t, támadásban pedig a két szélső védő mindig fellépett. A csoportkör zárásaként valószínűleg ki-ki meccset fognak játszani majd a horvátokkal, ahol valószínűleg már egy döntetlen is elég lesz nekik a továbblépéshez.